A MINDFUCK MÓDSZER MEGALKOTÓJA:
DR. PETRA BOCK, NÉMETORSZÁG ELSŐSZÁMÚ COACH-PSZICHOLÓGUSA

4 bestseller könyv szerzője

Dr. Petra Bock pszichológus és coach. Nemzetközi bestseller szerző, valamint Németország egyik legnépszerűbb életmód tanácsadója.

Ügyfelei közé számos óriásvállalat, média szolgáltató, sportoló és politikus is tartozik. Persze mellettük elhivatottan segíti azokat a magánszemélyeket is, akik meg akarják változtatni az életüket.

Dr. Petra Bock egy egész évtizedet szentelt a saját, díjnyertes módszertanának kifejlesztésére, ami megkönnyíti az emberek számára, hogy megszabaduljanak attól a visszahúzó erőtől, ami tudat alatt meggátolja őket a fejlődésben és távol tartja őket a  boldogságtól és a sikeres növekedéstől.

    Interjú Dr. Petra Bock-al

     

    „Az egyetlen dolgunk ezen a világon az, hogy kielégítő és teljes életet éljünk.”

    Ez a személyes interjú 2016-ban készült a németországi Potsdam városában.

    Dr. Bock, Ön alapította saját coaching intézményét, ami európai módszeren alapul. Mi a helyzet az Ön életével? Ön boldog?

    PB: Ha Ön coach lenne, és megkérne engem arra, hogy egy 1-10-ig terjedő skálán értékeljem az életem elégedettségi szintjét, akkor egy erős 8-ast adnék.

    És ez a szám elégedettséggel tölti el?

    PB: Véleményem szerint a coaching arról szól, hogy szabad emberi lények formálják az életüket a szabadság korában. Én is pontosan ezt teszem, és ez jelenleg egy csodás nyolcasra elég. Körülbelül 30 éves koromban kezdtem kiégve érezni magam, rengeteget dolgoztam. Akkor határoztam el, hogy minden napomat olyan kíváncsian és érdeklődve fogom elkezdeni, mint gyermekként tettem. Ez a mai napig célom. Ez minden nap inspirál és értelmet ad az életemnek, segít nagyban látni a dolgokat. Néha az az érzésem támad, hogy párhuzamos univerzumban is élek ugyanebben az időben. Vagy mintha úgy élnék, mint egy reneszánsz asszony, aki több arcát is mutathatja.

    És melyik arcát mutatja Petra Bock, a reneszánsz asszony?

    PB: Ami azt illeti, rengeteg dolgot fel tudnék sorolni. Szerző vagyok, coach, menedzsment tanácsadó, előadó, coach tréner és vállalkozó. Mindegyikre büszkén mondom azt, hogy a hivatásom. Ezek mellett pedig lelkes olvasó, gondolkodó, sportoló, vezető vagyok, aki szereti a finom ételeket és a művészetet is. A reneszánsz férfiak vagy nők nem csak az üzletre helyezték a hangsúlyt, hanem művészeti célokra is. Ugyanígy vagyok ezzel én is. És persze ott vannak a magánéleti arcaim is, de azokat talán túl intim lenne felsorolni egy interjúban (nevet).

    Vannak titkai?

    PB: Persze! (nevet) Komolyra fordítva, osztom Hannah Arendt nézetét. Szerinte olyan mértékű intimitás és közvetlenség van a mai világban, ami csak a 20. század második felére jellemző. Szerintem ez a nagyfokú szabadság miatt van, és pontosan ezért bőven adok magamnak teret, ha szükségem van rá. Szerintem mindenkinek szüksége van arra, hogy legyenek saját titkai és határai. Nekem például nehezemre esik valakivel azonnal tegező viszonyba kerülni. Manapság mindenki azonnal tegeződik, nekem ez nem megy, ha még csak pár órája ismerem az illetőt. Tapasztalataim szerint mindenkinek szüksége van időre, hogy meg tudjon nyílni. Nem szeretem rögtön felborítani ezt a személyes távolságot. Lehet, hogy ez túl formális, mindamellett szerintem az előzékenység és tisztelet jele mások iránt. Sokan manapság azt hiszik, hogy a tisztelet jele az, ha elborítunk valakit a közvetlenségünkkel és kvázi ráerőltetjük azt. Szerintem ez nem helyénvaló. Minden kultúrában a tisztelet azt jelenti, hogy teret adunk a másik embernek. Én is megkövetelem a saját teremet. Nekem is van egy igen introvertált és érzékeny oldalam.

    Térjünk vissza arra, hogy 8-ast adott magának a listán a 10-ből. Mi ennek az oka?

    PB: Elég szenvedélyes típusú ember vagyok, és mindent addig csinálok, amíg az teljesen készen van. Néha ez olyan érzés, mintha kötélen táncolnék, és mindenre oda kellene figyelnem. Ez egy dolog. Másfelől pedig szerintem egy 10-es boldogság értékelés a szememben lehetetlennek tűnik. Az egyszerű oka ennek pedig az, hogy mindig kell helyet hagyni a fejlődésnek. Már gyerekként is erre törekedtem. Boldognak lenni az adott pillanatban, de várni a lehetőséget a tanulásra, a fejlődésre. Minden este mikor aludni mentem azon gondolkodtam, hogy mire érdemes várnom a következő nap. Ez a képesség, hogy várjunk valamire szerintem a különbség a 9-es és a 10-es értékelés között. Ezt a különbséget, ezt a „helyet” néha ki kell takarítanom, néha pedig megtöltöm fantáziával. Ha valamiről úgy érzem, hogy már nem lehet jobb, az megfojtja a kreativitásom.

    Ezért utasítja el ezt a módszert, amit Ön „chacka coachingnak” nevez?

    PB: Igen, mert szerintem a folyamatos eufória nem lehetséges. Ha valaki ezt ígéri, akkor nem mond igazat. Csupán kihasználja az emberek eredendő vágyát az eufóriára és ezáltal manipulálja őket. A hamis ígéretek és túlzó motivációs fantáziák szerintem nem képezik részét a profi coaching világnak.

    Akkor Ön szerint mire kell törekedni egy embernek az életében? Az ön nézőpontjából.

    A 21. században az általánosítás szerintem nem helyénvaló, hiszen mindenkinek lehetősége van arra, hogy számára teljesen egyedi életmódot válasszon. Az alapvető emberek közötti normákon kívül nincsenek szigorú szabályok, habár ennek gyakran még mi sem vagyunk tudatában. Pontosan ezért annyira fontos a személyre szabott coaching üzleti és életmód szinten is. Szerintem a kielégítő élet azt jelenti, hogy az embernek mindig van mire várni a jövőben, és saját magát hatékonynak, produktívnak látja. A kihívások – azoknak kreatív megoldása – ezek szintén kifejezetten lelkesítőek számomra. Ezek flow élményt adnak, de nem tartós eufóriát. Az életben a legfontosabb az, hogy bízz a saját képességeidben, a kreativitásodban. Legyél merész, nyitott és kíváncsi.

    Akkor nézzünk egy tágabb perspektívát: Ön szerint mi az élet abszolút értelme?

    PB: Az egyetlen dolgunk ezen a világon az, hogy kielégítő és teljes életet éljünk. Az én nézőpontom szerint az élet értelme az, ha emberi lényként elérjük a potenciálunkat és a legjobb képességeink szerint kihozzuk magunkból a legjobbat. Ez persze sok területen lehetséges, és ha ezek összeadódnak, azt nevezem én kielégítő és teljes életnek. Számomra nagyon fontos, hogy megértsek másokat, a korunkat és életünket ezen a csodálatos bolygón. És hogy ezt megosszam másokkal. Akik most élünk egy idő után már nem leszünk többé és mások fognak lakni a bolygón. Semmi sem nagyszerűbb annál, mint hogy az életünk élményeit megosszuk másokkal, elfogadjuk az életet annak vidám és sötét oldalával együtt.

    Ez szinte már spirituálisan hangzik.

    PB: Lehetséges. Azonban én egy sokkal pragmatikusabb és reálisabb megközelítést mondanék erre. Az élet legcsodásabb része az, hogy felnövünk és utána is folyamatosan fejlődünk.

    Ön számára mi jelent nehézséget?

    PB: Az én életemben talán az a legnehezebb, hogy folyamatosan kötélen táncolok, hogy megtaláljam azt a bizonyos határt ahol a szenvedély és lelkesedés végződik, és kezdődik a túlzásba vitt munka. Mindig vannak ötleteim, és mindig a végsőkig el akarok menni velük. Néha a körülöttem levő embereket az őrületbe is kergetem ezzel. Számomra nehéz megtalálni azt az egyensúlyt, amiben mindenre odafigyelek, az étkezésre és a sportra is. Még mindig dolgozok ezen. (nevet)

    Mikor ad magának lehetőséget a pihenésre?

    PB: (elgondolkodik) Amikor futok, teniszezek, amikor a barátaimmal nevetek, biciklizek vagy a természetben kirándulok. Több ilyenre lenne szükségem. Az talán segítene, hogy az a bizonyos 8-as inkább 9-es legyen.

    Mit gondol a ma divatos relaxációs technikákról?

    PB: Hm. Biztosan hasznosak. Azonban számomra mindig csak második lehetőségként jöhetnek szóba. A korai harmincas éveimben egy kiégés után sokat jógáztam és meditáltam, hogy egyensúlyt érjek el az életemben. Egészen addig, amíg rá nem jöttem, hogy én nem vagyok Buddha, egy olyan spirituális lény, aki mindig kiegyensúlyozott és nyugodt és bölcs. Akkoriban néha elgondolkodtam, hogy vajon csak kifogásként mondom-e ezt. Ma azonban már úgy gondolom, hogy egy olyan ember vagyok, aki éhes az életre és rendkívül tettre kész. Van negatív oldalam, azonban ez szükséges ahhoz, hogy olyan legyek, amilyennek lennem kell. Nem olyannak kell lennem, mint amire azt gondolom, hogy lennem kell, hanem amilyennek születtem. Beletelt jó pár évbe, mire ezt megértettem. Egészen pontosan a negyvenes éveim közepe táján sikerült.

    Tehát élvezi a sikert a munkájában. Esetleg Ön szerint létezik recept a sikerhez?

    PB: Gyakran idézem, hogy „Ha át akarod hágni a szabályokat, először be kell tartanod őket.” Mindig igyekszem a dolgok mélyére látni és megérteni. Csak azután gondolkozom el azon, hogy mit lehetne másképp csinálni, hogy még jobb, még csodálatosabb legyen. Sokan teljesen máshogyan állnak a dolgokhoz manapság, és ez szerintem nem válik a hasznukra.

    Manapság sokan hiszik azt, hogy a coaching felszínes és megbízhatatlan módszer.

    PB: Sajnos jó pár fekete bárány van a szakmában. Ez azonban minden szakmára igaz. Szerintem a coaching a ma létező legkifinomultabb módja a beszélgetésnek. A kiemelkedő coachok rendelkeznek a képességgel, hogy megértsék a különböző személyiségeket és gondolkodásmódokat már a legelső beszélgetés alkalmával. Nagyon hamar meg kell értenünk az ügyfeleink céljait és hitrendszereit. Végülis a célunk az, hogy új, kreatív megoldásokat találjunk az ügyfél problémájára és ezt olyan módon oldjuk meg, ami egyezik az egyén céljaival és látásmódjával. Van ennél csodásabb dolog? Szerintem nincs.

    Azt mondta, hogy az Ön által gyakorolt coaching a hatékony beszélgetés legmodernebb formája. Pontosan mit értett ez alatt?

    PB: Azért a legmodernebb és a legjobb, mert nagyon összetett módon közelíti meg a témát, ahogyan a mai világ is az. Azért, mert egy beszélgetés két felnőtt között, akik egy hullámhosszon vannak. Emellett nem kételyeket és negatív dolgokat hoz fel, hanem inkább erősíti az embereket. A cél, hogy megerősítsük az egyén magabiztosságát és hitét a saját kreativitásában és hatékonyságában. Az ügyfelek az ilyen beszélgetést mindig rendkívül produktívnak és értékesnek találják, ugyanakkor nagyon intenzív is. Kivételes eredményeket érhetünk el ezekkel a beszélgetésekkel relatíve rövid idő alatt.

    Felragyog a szeme, amikor erről beszél.

    PB: (nevet) Igen, a coaching iránti szenvedélyem gyakran elragad. A coaching szerintem a leggyönyörűbb módja a hatékony hallgatásnak, gondolkodásnak és beszélgetésnek manapság. És minden egyes alkalommal megmutatja, hogy emberi lényként szükségünk van egymásra, hogy megértsük és fejlesszük önmagunkat. Még mindig imádom a hivatásom és minden egyes nap találok benne valami inspirálót. Lehet, hogy ennek köze van a technológia iránti rajongásomhoz. Például az Apple készülékem annyira letisztultnak és egyszerűnek tűnik. Azonban ha az ember az egyszerű képernyő mögé lát és megérti, hogyan működik, akkor lenyűgözi az innovatív technológia. A jó coachingnak is ilyennek kell lennie, szerintem.

    Beszéljünk még akkor egy kicsit a technológiáról és lóerőről. Úgy tudom, hogy az autók is a szenvedélye.

    PB: Igen, ez így van. Imádom a különleges autókat. Az első fizetésemből egy 78-as Bug Convertible-t vásároltam. Rikító piros volt, fehér tetővel és kerekekkel. Mindig volt valami baja, de általában mindig akadt pár rendes srác, aki ingyen megjavította nekem (nevet).

    És most? Most milyen autóval jár?

    PB: Egy másik szintén különleges darabbal. Csak ez sokkal gyorsabb (nevet).

    Amikor megalapította az Akadémiáját, a dessau-i vagy weimar-i Bauhausból merített ihletet, ami meghatározta a világ építészetét és designját a 20. században. Hogyan jött ez a forrás?

    PB: Már fiatal lányként legyűgöztek a 20-as évek. A korszak, amikor elindult a modernizmus és sokkal több lehetőség nyílt, amelyek a múltban elképzelhetetlenek lettek volna. Walter Gropius, a Bauhaus alapítója mert nyitni egy olyan iskolát, ami egy teljesen új módon közelítette meg a designt és az építészetet. Szerintem ez lenyűgöző ötlet. 2008-ban pedig elhatároztam, hogy átalakítom a saját munkámra: egy olyan iskolát hoztam létre, ami elősegíti az intelligens kommunikációt és munkát az emberek között és a coaching művészetét egy új, innovatív szintre emeli.

    Tervek, álmok a jövőre nézve?

    PB: Persze, rengeteg van! Ennek sosem lesz vége. Szeretnék többet utazni déli vidékekre, és akár ott is élni. Vagy a hegyekben. Elegem lett az irodai munkából jó pár éve már. Szeretek úton lenni és új helyeket keresni, amik inspirálnak, és érzem általuk, hogy élek. Ami a legjobban hajt engem most, ahogyan mondani szokás, életem delén, hogy segítsek az embereknek és a világnak ezt a századot még jobbá tenni.

     

     

     

    Pin It on Pinterest